Ebadta

SzemikatiEgyéb1 Comment

Sokminden történt az elmúlt hónapokban ebfejlődés terén. Volt kora ősszel egy félre sikerült gerlevadászatunk. Viszonylag kis helyen, épületek közöt, sok vadásszal, sok lövéssel. Épületek fantasztikusan visszaverték a lövések hangját. Az én a kamasz kiskutyám ey sörözat kvetkeztében úgy ott hagyott, hogy csak a csíkot láttam mögötte. Volt mindenféle ijedtség, mikor másfél óra múlva sem találtuk. Különböző teóriák fogalmazódtak meg bennem. Pl trágyalébe fulladt. Már ott voltam, utána úszom és megkeresem. Mivel ez egy tehenészet volt, televolt aknákkal. Biztos bele esett az egyikbe és bele fulladt. Úgy el bújt, soha nem találom meg. Kiszökött a kerítésen, soha nem találom meg. Kiszökött a kerítésen, elütötte egy autó.

Na, egyszer csak csörögtt a telefonom, fiatal férfi hang: “Szia! Lidl melletti szervízúton találtunk egy vizslát, nyakörve volt, úgyhogy megálltunk. A te számod van a nyakörvvén.” Petivel ültünk is autóba, mentünk. Szarjankó nem hogy nem volt megrémülve, ott játszott a srácokkal, majd örömködve jött felém, hogy “Nézd anya, új cimbik. Ugye milyen jófejek?” Igen, jófejek, mert megtalálták a kiskutyámat és azonnal fel is hívtak. Soha nem cserélem le azt a rusnya nyakörvet. A életétmentette meg ennek a kis hülyének.

Na de lett ám ennek egy következménye. Inentől kezdve ha meghallotta a sörétes hangját, behúzta fülét, farkát és mászott be a lábunk közé rémülten. Jött a nagy kérdés: Hogy lesz így alom? Mert hát ugye úri kutyának csak úri kölykei lehetnek. Ahhoz pedig kell egy alapvizsga. Ott pedig lőnek. Nyilván hozzá lehet edzeni, de hát hogy néz ki egy lövésfélő Parlagi? Ezt a tulajdonságot tán csak nem örökítjuk tovább.

Jött az ötlet, járjunk el vadászatokra, nézzük meg, mi lesz. Következő vadászaton Zoli is ott volt, meg én is. Aggódó anyai szív sosincs jó hatással a munkára szánt kiskutyára. Félidőben Zoli átvette az ebet, az sem indult jól, sőt… De a végére csak kioldota a kutyát. Na megint jött a tanakodás. A lövésfélő kutyát nem lehet kioldani. Az bizony fél. És menekül. De ez a végére nemhogy nem menekült, hanem már majdhogynem csóvált.

Na itt úgy döntöttünk, apai szív nem aggódik, Zoli jár vele a továbbiakban vadászatokra, mert ahelyett, hogy aggódna, munkára ösztönzi őkirálylányi fennségét. Hát kérem az első közös és önálló (értsd: nélkülem) vadászatukról úgy jöttek haza apa és az ő kiskutyája, hogy félelem zérő, farokbehúzás zéró. Bár dolgozni még nem dolgozott, de ez már hatalmas eredmény volt. Itt már biztosak voltunk benne, hogy szó sincs itt lövésfélésről. Egyszerűen csak rosszkor voltunk rossz helyen és kár volt ilyen mély vízbe dobni a kiskutyát. Nem ezzel kellet volna kezdeni. Amúgy is jó szar vadászat volt.

Aztán tegnap jött az áttörés. Zolinak írtam nap közben, hogy na mi van, hogy szerepel a kis csivasz? Annyi válaszolt, hogy ügyes volt, majd mesél. Na nyilván onnantól kezdve én tűkön ültem 😀

Hát az úgy történt kérem szépen, hogy Zoli egyszer csak levált a csapatról két vadásszal. Itt már esélye is volt keresgélni Bodzillának, mert nem voltak mellete profi rokonok. Hát el is kezdett szimatolni. És meg is talált egy madarat. És bizony keltette is. És itt jött az áttörés. Csillagvirágszálomból kijött az ösztön és rájött, hogy ez buli. Onnantól kezdve megszállotan keresett és keltett 🙂 Mert ilyen ügyes 🙂 Hozni még nem hozott vadat, de ez a következő lépés.

Egy olyan kutyától, aki két tök kezdő kutyás tudására és (leginkább) nem tudására van bízva, ez hatalmas eredmény. Nagyon-nagyon-nagyon büszkék vagyunk rá. Most inkább mi tanulunk tőle és nem ő tőlünk. Ha mégegyszer kennelt kéne választanunk, ahonnan kutyát szeretnénk, szerintem mindkettőnk nevében mondhatom, nem döntenénk másképp. Akkor is Parlagi kutyánk lenne 🙂 Szépek, okosak, intelligensek. Sokszor már sznte emberi a viselkedésük. Munkabírásuk egészen elképesztő. Így tovább kiskutyám 🙂