A szunnyadó/ébredező ösztönök

zolcsiEgyéb1 Comment

Úgy volt, hogy hobby kutyánk lesz, semmi munka. “Ha-ha, persze”, mondta már akkor is Ági, Bodza tenyésztője… 😀 Más gazdik is indultak már így, aztán mégis nekiálltak dolgozni a kutyával. Úgy néz ki haladunk mi is errefele, mert hát kiderült, hogy Bodza azért a legjobban akkor (is) érzi magát, amikor azt csinálhatja, ami a dolga.
Szóval elvittük egy-két vadászatra, hogy lássuk, hogyan is reagál rá, hogy tetszik neki. A kezdeti kudarcot leszámítva úgy néz ki, hogy nagyon elemében van ilyekor. Sokat nem kellett neki tanítani, hogy mi is a lényege, második alkalommal már teljes lelkesedéssel szimatol, kajtat, keresi a vadat. És amikor megtalálja az elsőt, utána már nem lehet lelőni, megszállottan folytatja a munkát. És úgy néz ki, hogy jó orrot örökölt Sütitől, meg némi esze is van a dologhoz, úgyhogy minden esély megvan rá, hogy jó vadászkutya legyen belőle. Ehhez persze még nagyon sokat kell tanulnia neki is és nekünk is, hogy mindez azért fegyelmezett keretek között történjen, de az már látszik, hogy ez kell neki. Ráadásul mivel nagyon imádja, ezért teljes erőbedobással nyomja végig az egész napot (mondjuk 5-6 órát), aminek eredményeképp délután teljesen kidől a fáradtságtól. Mással azért ezt nehéz elérni.
Azóta gyakoroljuk ezt a reggeli séták során is, az elmúlt három napban kétszer is sikerült véletlenszerűen fácánt találni a bokrokban, ráadásul sikerült mindkettőt videóra is venni. Nem mondom, hogy szépen állja a vadat, de azért már látni rajta, amikor valami érdemi találat lesz. Nagyot szimatol a levegőbe, elmegy az esze és megszállottan nekiindul… 😀

Most pedig következzen néhány videó/fotó a vadászos dolgairól, aztán néhány pofátlanul hatásvadász fénykép mindenféle egyéb témában 🙂